Mi is az a Tombolás utazás?
Nyaralás „last minute” vagy még annál is kedvezőbb áron!
"Ön dönti el a nyaralásra szánt összeget, majd megadja a kívánt indulási hetet, a közlekedési formát (egyénileg, autóbusszal vagy repülőgéppel), és kiválaszthatja a szállás típusát (szállodát vagy apartmant) is. Cserébe mi garantáljuk Önnek, hogy a kiválasztott indulási hét valamely napján az előre meghatározott üdülőhelyek egyikére, a megadott közlekedési eszközzel, a választott szállástípusba vagy annál magasabb kategóriába elutaztatjuk!"
Forrás: www.ibusz.hu
Tehát, meg van adva kb. 8-9 úticél, de azok közül nem te döntöd el, hogy hova mész, hanem kisorsolják. A legtöbb úticél Görögországban található, de van köztük Bulgária, Spanyolország vagy Olaszország is. Ha valahol már jártam, vagy csak nem annyira vonz, akkor ki is lehet zárni úticélt 10% befizetésével. Buszos út esetén 1 db-ot, repülős út esetén 2 db-ot.
Mivel a felsoroltak közül nem voltam még sehol, nem zártam ki semmit, úgy voltam vele, hogy mindegy hova megyünk.
Ehhez a nyaralásformához kell egy kis rugalmasság, hiszen desztináció függő az indulás pontos dátuma, csak azt lehet előre megadni, hogy melyik héten szeretnék indulni.
Az ár 7 éjszakát tartalmaz, plusz az útiköltséget, illetve lehet olyan szállást is választani, amihez jár reggeli, vagy akár három étkezés is, de ezek is plusz költséggel járnak. Lehet többféle szállástípus közül választani, apartmant és hotelt is lehet foglalni.
Továbbá repülős út esetén a külföldi transzfert is tartalmazza az ár.
Ezen felül árbefolyásoló tényező, hogy szezonban vagy szezonon kívül (előtte/utána) utazunk e.
Mi augusztus utolsó hetét jelöltök meg, buszos, apartmanos, ellátás nélkül.
Sorsoláskor megtudtuk, hogy a nyaralás helyszíne: Görögország, Zakynthos, Tropicana Apartman, indulás augusztus 31 péntek.
1. Nap: Péntek
Tehát, meg van adva kb. 8-9 úticél, de azok közül nem te döntöd el, hogy hova mész, hanem kisorsolják. A legtöbb úticél Görögországban található, de van köztük Bulgária, Spanyolország vagy Olaszország is. Ha valahol már jártam, vagy csak nem annyira vonz, akkor ki is lehet zárni úticélt 10% befizetésével. Buszos út esetén 1 db-ot, repülős út esetén 2 db-ot.
Mivel a felsoroltak közül nem voltam még sehol, nem zártam ki semmit, úgy voltam vele, hogy mindegy hova megyünk.
Ehhez a nyaralásformához kell egy kis rugalmasság, hiszen desztináció függő az indulás pontos dátuma, csak azt lehet előre megadni, hogy melyik héten szeretnék indulni.
Az ár 7 éjszakát tartalmaz, plusz az útiköltséget, illetve lehet olyan szállást is választani, amihez jár reggeli, vagy akár három étkezés is, de ezek is plusz költséggel járnak. Lehet többféle szállástípus közül választani, apartmant és hotelt is lehet foglalni.
Továbbá repülős út esetén a külföldi transzfert is tartalmazza az ár.
Ezen felül árbefolyásoló tényező, hogy szezonban vagy szezonon kívül (előtte/utána) utazunk e.
Mi augusztus utolsó hetét jelöltök meg, buszos, apartmanos, ellátás nélkül.
Sorsoláskor megtudtuk, hogy a nyaralás helyszíne: Görögország, Zakynthos, Tropicana Apartman, indulás augusztus 31 péntek.
1. Nap: Péntek
Utazás... Szegedről reggel 9-re volt hirdetve az utazás a Tesco parkolóból.
Mivel mindenki időben megérkezett, a busz el is indult 10 perccel hamarabb Görögország felé. Juhúú!
Röszkei határ előtt pár méterre megálltunk egy benzinkútnál pihenőt tartani. Mint utólag kiderült ez a szünet nem az utasokért volt, hanem műszaki okokból, ugyanis nem volt a buszon klíma. Sajnos ezeken az újabb buszokon a klíma miatt nincsen nyitható ablak, pedig az sokat segített volna rajtunk, így viszont nagyon kevés oxigén volt a buszon, a külső meleg levegőt forgatta ugyan, de egy 24 órás útra az elég kevés.
Röszkei határ előtt pár méterre megálltunk egy benzinkútnál pihenőt tartani. Mint utólag kiderült ez a szünet nem az utasokért volt, hanem műszaki okokból, ugyanis nem volt a buszon klíma. Sajnos ezeken az újabb buszokon a klíma miatt nincsen nyitható ablak, pedig az sokat segített volna rajtunk, így viszont nagyon kevés oxigén volt a buszon, a külső meleg levegőt forgatta ugyan, de egy 24 órás útra az elég kevés.
Azonban a 10 perces szünetből 2 órás szünet lett, majd szóltak, hogy szálljunk fel a buszra. Kb 10 perc múlva újabb 20 perces szünetet tartottunk, immár Szerbiában. A 20 perc itt 1 óra 10 percre nyúlt. Hány órás késésnél is járunk? És ez még nem minden!!
Felszálltunk a buszra, majd a sofőr végre adott tájékoztatást (mert eddig semmit nem mondott senki, az idegenvezető sem aki az utazási irodát képviselte), és akkor mondta, hogy elromlott a klíma, ezért kis kitérőt kell tenni, Topolyára be kell menni egy szerelőhöz.
Ez eddig oké, de eddig akkor miért nem fordultak szerelőhöz, akár Szegeden? Hétköznap délelőtt, van sok szerelő, talán alkatrészek is... Nem, mi inkább egy pár utcás szerb faluba mentünk szerelőhöz, akit a sofőr sem ismert, tehát nem egy bejáratott helyen álltunk meg...
Ott leszállítottam a buszról, mondták, hogy 20 perc biztos lesz, addig nézzünk szét... Igazából nem túloztam a pár utcás faluval, nincs ott látnivaló, semmi az ég világon... Leültünk tehát a földre az árnyékba, és vártunk. Nem csak 20 percet...
Ez eddig oké, de eddig akkor miért nem fordultak szerelőhöz, akár Szegeden? Hétköznap délelőtt, van sok szerelő, talán alkatrészek is... Nem, mi inkább egy pár utcás szerb faluba mentünk szerelőhöz, akit a sofőr sem ismert, tehát nem egy bejáratott helyen álltunk meg...
Ott leszállítottam a buszról, mondták, hogy 20 perc biztos lesz, addig nézzünk szét... Igazából nem túloztam a pár utcás faluval, nincs ott látnivaló, semmi az ég világon... Leültünk tehát a földre az árnyékba, és vártunk. Nem csak 20 percet...
Minden utas kezdett elégedetlen, és türelmetlen lenni. Dél után már eljött az a pillanat is, mikor azt mondtam, hogy már nincs kedvem menni nyaralni, akármennyire is jó üzlet volt az olcsó nyaralás, inkább adják vissza a pénzt, és vigyenek haza. Hozzá kell tennem, IBUSZ-os leányzó még mindig nem szólt semmit az utasokhoz... Ekkor már volt olyan utas, aki felhívta az IBUSZ irodát, amikor is közölték vele, hogy ők nem tudnak arról, hogy gond lenne... Na, no comment. Úgy látszik, a csaj nem csak velünk nem foglalkozik, irodába se szólt be, ők már azt hihették, hogy Macedónia közelében járunk, holott kb. fél órára voltunk még csak Szegedtől.
Végül eljött a várva várt pillanat, du 3-kor, amikor szóltak, hogy indulhatunk. Nos, csak félig-meddig tudták megjavítani, de mindenesetre működött, bár ezután a busz motorját nem állították le, pihenőknél sem, mert onnantól nem működött volna tovább ... Bíztató ...
Végül eljött a várva várt pillanat, du 3-kor, amikor szóltak, hogy indulhatunk. Nos, csak félig-meddig tudták megjavítani, de mindenesetre működött, bár ezután a busz motorját nem állították le, pihenőknél sem, mert onnantól nem működött volna tovább ... Bíztató ...
Nem... Ekkor sem jött még vissza a kedvem az utazáshoz.
Éjszaka a buszon eléggé szenvedtünk, nem tudtam a kezemmel mit kezdeni, sokszor arra ébredtem, hogy elzsibbadt. Viszont mikor elaludtam, szerencsére jót aludtam, még ha kevés ideig is tartott. Hol szenvedtem, hol aludtam, majd megint szenvedtem, megint aludtam... :).
2. Nap: Szombat
Végre megérkeztünk a komphoz!!! Hát az valami hatalmas!! Nem olyan, mint amihez hozzászoktunk, rengeteg busz, kamion, és még kocsik is elférnek a kompon, plusz az utasok az emeleten. Itt kettéváltunk az utasokkal, ugyanis voltak a buszon akik Zakynthos-ra, és voltak akik Kefalóniába utaztak. A Kefalóniásokat a komp másik végén egy másik busz várta, mi pedig ugyanazzal mentünk tovább, amivel eddig utaztunk
Az út Kilini kikötőjéből 1,5 óráig tartott az út Zakynthos szigetére a komppal.
Kb. délben (a reggel 9 helyett) Zantén, Zakynthos fővárosában szálltunk le a kompról, és folytattuk utunkat a busszal. Immár csatlakozott hozzánk egy telepített IBUSZ-os idegenvezető, aki egész nyáron a szigeten dolgozik és kíséri az utasokat a szállásra, illetve a fakultatív programokra.
Az utasok szállása a sziget különböző településein vannak, az idegenvezető bemondta a mikrofonba, hogy az első megálló a Trpicana Apartman lesz, Laganasban.
Hurrá, minket tesznek ki leghamarabb!!
Hurrá, minket tesznek ki leghamarabb!!
Meglepően sokan szálltunk le ennél a szállásnál, kb 10 vagy még annál is több ember!
Mikor megláttuk a szállás udvarát, el volt ájulva mindenki, nagyon szép, karbantartott medence, pálmafa, saját bár/étterem. Később, mint megtudtuk, a buszon maradtak (továbbutazók) is irigykedtek a szállásra, annak ellenére, hogy a sajátjukat még nem is látták. Íme néhány kép:
Ezután jött a feketeleves. Megkaptuk a kulcsokat, és elénk tárult a szoba...
Az erkélyen hatalmas dzsungel... Napfény nem sok jött be a banánfa levelektől, szúnyog azonban annál több. Amikor valami ruhát szárítani akartam, inkább kivittem a medencéhez a napágyra, ott pár perc alatt megszáradt, míg az erkélyen 2 nap is kellett hozzá, annyira nem ért oda a napfény.
Gyors kipakoltunk, majd lementünk a tengerhez úszni egyet. Volt még egy kis időnk a tájékoztató előtt, melyet a helyi idegenvezető tartott az apartmannál 5-kor. A tájékoztatón ismertették a fakultatív programokat és feltehettük kérdéseinket. Az apartman tulajdonosa felajánlotta, hogy tartsunk valamelyik napon egy barbecue party-t, így megszavaztuk a pénteket, hogy búcsúvacsora legyen, és akkor együtt "bulizunk" az utastársakkal.
A tájékoztató után még a medencében is csobbantunk egyet.
Este jobban elénk tárult az apartman egyéb hiányosságai, pl. hogy nem folyik le a tusoláskor a víz, hanem megáll a tálcában....
Az első éjszaka alatt rengeteg szúnyogcsípést összeszedtünk.
A wifi-jel nem ért el a szobánkig, így esténként is ha netezni akartunk, vagy csak beszélni a családdal, barátokkal, kimentünk a medence mellé egy napágyra. Estére annyira lehűlt a levegő, hogy takarót vagy pulcsit azért magunkra kellett venni kint (a szobában meleg volt este).
3. Nap: Vasárnap
Reggel megpróbáltam átmenni Cameo-sziget felé, Agios Sostis-ba, hogy megnézzem a halászt, akiről oly sokat hallani, hogy eteti a teknőst, és így teknőssel találkozni. Korábbi tájékozódás alapján megtudtam, hogy Laganas-ból Agios Sostis-ba úgy a legegyszerűbb eljutni, ha nem a szárazföldön megyünk a kacskaringós úton, hanem a tengerben kell átsétálni (ugyanis elég sekély a víz… mindenki, a helyiek is így közlekednek gyalog.)
Nekivágtam az útnak, feltűrtem a gatya szárát, és elindultam … Aztán már nem tudtam hova feltűrni a nadrágot, és a víz nem volt elég sekély… Na, nem kell arra gondolni, hogy teljesen ellepett, de bizony combig azért felért. Először úgy voltam vele, hogy mindegy, ha vizes leszek, akkor vizes leszek, majd megszárad... de megyek tovább… Pár lépés után újraértékeltem a helyzetet. Az egy dolog, hogy már a nadrág vizes lett, de felszívta teljesen a derekamig is a vizet. 😊 Szóval átértékeltem, és arra a döntésre jutottam, hogy visszafordulok (már a vizes szakasz felénél jártam…), és másnap újrapróbálkozok. Akkor már felkészültebben, fürdőruhába és strandkendőben fogok elindulni!
Visszamentem a szállásra, ahol egész délelőttöt
a medencében illetve a medence mellett töltöttük, majd délután, most már
okosabban, átmentünk Agios Sostisba, hogy lefoglaljuk a hajókirándulást
Navagio-ba. Facebook csoportból megtudtam, hogy van egy magyar lány, aki a
szigeten él, és nyaranta egy helyi utazási irodának dolgozik, ahol különböző fakultatív
programokra lehet befizetni sokkal olcsóbban, mint a magyar utazási irodáknál
(Grand Tours 35 EUR, IBUSZ 30 EUR … Zsófinál Agios Sostis-ban 25 EUR ugyanaz a
program). Tehát utunk Zsófihoz vezetett, közben mindenhol megálltunk
fényképezkedni 😊. A Cameo-sziget mellett mentünk el, ahol kicsit elidőztünk. A szigetre egy nagyon hangulatos fahíd vezet, a sziget magán kézben van, így a szigetre belépéskor fizetni kell 5 EUR-t, amit aztán a bent lévő tavernában el lehet fogyasztani. Sajnos adócsalás miatt a sziget zárva van jelenleg, idén már biztos nem nyitják ki a turisták számára, nem tudni mikor lesz újra látogatható, azonban magánrendezvényekre, illetve esküvőkre kinyitják a vendégeknek.
Miután kifényképeztük magunkat, folytattuk utunkat Zsófiék felé. Náluk minden nap indult hajó Navagio-hoz, így mi a csütörtök délelőttöt választottuk, hogy nekünk az a legalkalmasabb időpont. (Van délelőtti és délutáni indulás is, de az is lehet, hogy egész napost is kínálnak). Ezen felül lehet náluk kocsit, robogót, quadot és motorcsónakot is bérelni, ha valakinek arra van szüksége. Zsófi Agios Sostisban a főutcán található meg, a nagy teknős alatt. A FB csoportja, ha valaki érintett, itt található: https://www.facebook.com/groups/1308783092469201/
Reggel megpróbáltam átmenni Cameo-sziget felé, Agios Sostis-ba, hogy megnézzem a halászt, akiről oly sokat hallani, hogy eteti a teknőst, és így teknőssel találkozni. Korábbi tájékozódás alapján megtudtam, hogy Laganas-ból Agios Sostis-ba úgy a legegyszerűbb eljutni, ha nem a szárazföldön megyünk a kacskaringós úton, hanem a tengerben kell átsétálni (ugyanis elég sekély a víz… mindenki, a helyiek is így közlekednek gyalog.)
Nekivágtam az útnak, feltűrtem a gatya szárát, és elindultam … Aztán már nem tudtam hova feltűrni a nadrágot, és a víz nem volt elég sekély… Na, nem kell arra gondolni, hogy teljesen ellepett, de bizony combig azért felért. Először úgy voltam vele, hogy mindegy, ha vizes leszek, akkor vizes leszek, majd megszárad... de megyek tovább… Pár lépés után újraértékeltem a helyzetet. Az egy dolog, hogy már a nadrág vizes lett, de felszívta teljesen a derekamig is a vizet. 😊 Szóval átértékeltem, és arra a döntésre jutottam, hogy visszafordulok (már a vizes szakasz felénél jártam…), és másnap újrapróbálkozok. Akkor már felkészültebben, fürdőruhába és strandkendőben fogok elindulni!
Miután kifényképeztük magunkat, folytattuk utunkat Zsófiék felé. Náluk minden nap indult hajó Navagio-hoz, így mi a csütörtök délelőttöt választottuk, hogy nekünk az a legalkalmasabb időpont. (Van délelőtti és délutáni indulás is, de az is lehet, hogy egész napost is kínálnak). Ezen felül lehet náluk kocsit, robogót, quadot és motorcsónakot is bérelni, ha valakinek arra van szüksége. Zsófi Agios Sostisban a főutcán található meg, a nagy teknős alatt. A FB csoportja, ha valaki érintett, itt található: https://www.facebook.com/groups/1308783092469201/
Sostisban
találkoztunk egy párral, akiket nem ismertünk korábban, de Facebook csoportban láttuk,
hogy hirdetik, hogy szeretnének kocsis úthoz csatlakozni, ha valaki menne, és
mivel nekünk tervben volt, hogy a szigettúrára kocsival megyünk, felvettük velük
a kapcsolatot, hiszen 4 emberre jobban megoszlanak a költségek.
Ezek után beültünk Leilával egy tavernába, ahol valami kagylós,
rákos, halas rizst evett. Ne kérdezzétek a nevét, nem tudom, de fényképem van
róla, íme:
Mire
végeztünk, ránk sötétedett, sokat tanakodtunk, hogy az úton menjünk e vissza,
vagy a kivilágítatlan tengerbe… végül a tengerbe mentünk, de jól döntöttünk, a
másik út sokkal hosszabb lett volna, mint később kiderült.
4. Nap: Hétfő
Reggel korán keltem, bár mégsem a teknős keresés céljából, hanem úgy döntöttem, megnézem a napfelkeltét. (Sajnos a naplementéhez a sziget rossz oldalán volt a település, és így nem láttunk naplementét, tehát inkább korán keltem, hogy napfelkeltét nézzek.) A napfelkelte nem is volt olyan nagyon korán. 6:00 körül keltem, 7:00-kor már kezdi színessé tenni a nap az égboltot, de a hegyek mögül 7:10 körül bukkant fel a nap.
Reggel korán keltem, bár mégsem a teknős keresés céljából, hanem úgy döntöttem, megnézem a napfelkeltét. (Sajnos a naplementéhez a sziget rossz oldalán volt a település, és így nem láttunk naplementét, tehát inkább korán keltem, hogy napfelkeltét nézzek.) A napfelkelte nem is volt olyan nagyon korán. 6:00 körül keltem, 7:00-kor már kezdi színessé tenni a nap az égboltot, de a hegyek mögül 7:10 körül bukkant fel a nap.
Erre a napra Banana beach-re
látogatást terveztünk, Laganasból (gondolom más településekről is) ingyenes
transzfer busszal lehet eljutni oda, visszafelé pedig egy blokkot kell mutatni
a buszsofőrnek, hogy fogyasztottunk, és így a hazaút is ingyenes vele. Mivel
iszonyú meleg volt, úgy döntöttünk, hogy elég a 12.30-kor indulóval elmenni, és
hazajövünk a 16:00 órásival. (menetrend: oda 9:30, 10:30, 11:00, 12:30; vissza:
16:00 és 18:00). Addig is kihasználtuk a jó időt, és hogy az apartmanhoz tartozik
medence is :P.
Az út a Banana beachre kb. 40-50 perc volt busszal, csupa kacskaringós úton :).
Mikor leszálltunk, adtak egy névjegykártya méretű papírt, amin az állt, hogy visszafelé 18-kor megy a busz. (Mi ugyebár a 16 órásival akartunk visszamenni... gondolom így akarják eloszlatni a tömeget, hogy ne mindenki egy busszal akarjon visszajutni.) Lementünk fürdeni, alig vártuk, hogy tiszta és homokos partot is kipróbáljunk, de el sem lehet képzelni, hogy mennyire forró volt a homok, nem bírtunk papucsban lépedni, mert ha hozzánk ért, égetett!! De elviselhetetlenül! Ilyen forró homokkal nem is találkoztam még :D. Nagyon-nagyon meleg volt, ezen a napon sikerült jól leégnünk a Banana beach-en, pedig nem sokat tartózkodtunk a napon, csak amíg vízben voltunk. Mivel már láttam jeleit barnulásnak, megelőzés miatt amint a partra értünk, vettem is fel a felsőm, nehogy jobban leégjek. Nos nem ért semmit... Még a vádlim is lepirult.
Egyébként drága hely, legalábbis számunkra. Napágyat lehet bérelni, de van olyan is, ami nem napágy, hanem rendesen fekvőhely van kialakítva, matracon lehet feküdni. Több féle megoldás van. Mi vittünk magunkkal polifómot, de árnyék sehol nem volt, ha valaki árnyékos helyet akar, az bérel egy napernyős helyet. Az étterem hegyoldalba volt kialakítva, nagyon szép panoráma kiltással, azonban az itt dolgozók gondoskodnak a vendégek kényelméről, fel-le járkálnak, illetve a napágyak között is folyamatosan kérdezgetik a pincérek, hogy kérnek e valamit.
Rengeteg vízisportolási lehetőség van, pl.: Jetski, Banán, Fish, Kenu, Vizibicikli, Vizisí, Wakeboard, stb. Sajnos ezek nem olcsóak, pl.: 15 perc jetski 40-50 EUR. Mi nem akartunk vízisportolni, a víz ugyan kellemes volt, kisebb hullámokból is jutott, de összességében megállapítottuk, hogy szerintünk túl van értékelve. Aki ki akarja próbálni ezeket a vízisportokat, annak remek lehetőség, azonban aki csak úszkálni akar, vannak szebb helyek is, pl.: Porto Limnionas, ahova végül nem is sikerült eljutni), szóval aki legközelebb megy arra, én személy szerint azt tanácsolnám, hogy ne pazarolja rá az időt, induljon más felé.
Beültünk az étterembe egy ebédre, majd javasoltam, hogy kérdezzük meg, hogy 18-ra szól a hazafelé jegyünk, de mehetnénk-e a korábbival. Megengedték!!! :P
Amikor visszatértünk Laganasba Leila visszament a szállásra, medencézni, én addig még lementem a mi partszakaszunkra a tengerbe egy teknős-lesre. Ugyan úszás közben nem találkoztam végül teknőssel, azonban több tengericsillaggal is találkoztam. Csináltam is egyikről képet, keresd a csillagot 😃.
Kis úszkálás után visszamentem én is a szálláshoz, ahol nagy meglepetésemre a valahogy megduplázódtak a magyarok. Mint kiderült, valami közeli apartmanból jöttek, és fogyasztásért cserébe használhatták a medencét.
Este még bementünk a főutcára szétnézni szuvenírt keresni. Ezt az utcát Laganas buli utcájának is nevezik, inden második bolt ajándékbolt, de minden harmadik épület pedig egy szórakozóhely, és mind tele is van esténként! Szerencsére a mi szállásunk ugya nincs messze a központtól, de mégis elég messze a zajoktól, és este nem hallatszódott oda a bulizók zaja, nem zavartak az alvásban :).
Mikor leszálltunk, adtak egy névjegykártya méretű papírt, amin az állt, hogy visszafelé 18-kor megy a busz. (Mi ugyebár a 16 órásival akartunk visszamenni... gondolom így akarják eloszlatni a tömeget, hogy ne mindenki egy busszal akarjon visszajutni.) Lementünk fürdeni, alig vártuk, hogy tiszta és homokos partot is kipróbáljunk, de el sem lehet képzelni, hogy mennyire forró volt a homok, nem bírtunk papucsban lépedni, mert ha hozzánk ért, égetett!! De elviselhetetlenül! Ilyen forró homokkal nem is találkoztam még :D. Nagyon-nagyon meleg volt, ezen a napon sikerült jól leégnünk a Banana beach-en, pedig nem sokat tartózkodtunk a napon, csak amíg vízben voltunk. Mivel már láttam jeleit barnulásnak, megelőzés miatt amint a partra értünk, vettem is fel a felsőm, nehogy jobban leégjek. Nos nem ért semmit... Még a vádlim is lepirult.
Egyébként drága hely, legalábbis számunkra. Napágyat lehet bérelni, de van olyan is, ami nem napágy, hanem rendesen fekvőhely van kialakítva, matracon lehet feküdni. Több féle megoldás van. Mi vittünk magunkkal polifómot, de árnyék sehol nem volt, ha valaki árnyékos helyet akar, az bérel egy napernyős helyet. Az étterem hegyoldalba volt kialakítva, nagyon szép panoráma kiltással, azonban az itt dolgozók gondoskodnak a vendégek kényelméről, fel-le járkálnak, illetve a napágyak között is folyamatosan kérdezgetik a pincérek, hogy kérnek e valamit.
Rengeteg vízisportolási lehetőség van, pl.: Jetski, Banán, Fish, Kenu, Vizibicikli, Vizisí, Wakeboard, stb. Sajnos ezek nem olcsóak, pl.: 15 perc jetski 40-50 EUR. Mi nem akartunk vízisportolni, a víz ugyan kellemes volt, kisebb hullámokból is jutott, de összességében megállapítottuk, hogy szerintünk túl van értékelve. Aki ki akarja próbálni ezeket a vízisportokat, annak remek lehetőség, azonban aki csak úszkálni akar, vannak szebb helyek is, pl.: Porto Limnionas, ahova végül nem is sikerült eljutni), szóval aki legközelebb megy arra, én személy szerint azt tanácsolnám, hogy ne pazarolja rá az időt, induljon más felé.
Beültünk az étterembe egy ebédre, majd javasoltam, hogy kérdezzük meg, hogy 18-ra szól a hazafelé jegyünk, de mehetnénk-e a korábbival. Megengedték!!! :P
Amikor visszatértünk Laganasba Leila visszament a szállásra, medencézni, én addig még lementem a mi partszakaszunkra a tengerbe egy teknős-lesre. Ugyan úszás közben nem találkoztam végül teknőssel, azonban több tengericsillaggal is találkoztam. Csináltam is egyikről képet, keresd a csillagot 😃.
Kis úszkálás után visszamentem én is a szálláshoz, ahol nagy meglepetésemre a valahogy megduplázódtak a magyarok. Mint kiderült, valami közeli apartmanból jöttek, és fogyasztásért cserébe használhatták a medencét.
Este még bementünk a főutcára szétnézni szuvenírt keresni. Ezt az utcát Laganas buli utcájának is nevezik, inden második bolt ajándékbolt, de minden harmadik épület pedig egy szórakozóhely, és mind tele is van esténként! Szerencsére a mi szállásunk ugya nincs messze a központtól, de mégis elég messze a zajoktól, és este nem hallatszódott oda a bulizók zaja, nem zavartak az alvásban :).
5. Nap: Kedd
Két nappal ezelőtt, mikor mentünk Agios Sostisba, út közben találtunk, egy elég jó ajánlatot, aki hajó taxikat kínált, de volt egy 3 az 1ben ajánlata is, amely tartalmazta a teknős keresését, majd Marthonisi, "teknősös sziget" megkerülését, ahol kis barlangba is bevisznek, illetve otthagynak a szigeten strandolni, és később, amikor mi kérjük, értünk jönnek.
Úgy döntöttünk ezen a napon kihasználjuk ezt a 3 az 1-ben ajánlatot, ami 15 euróba került fejenként. A legkorábbi időpontot választottuk, remélve, hogy még nem lesznek sokan. Nos ez jól sikerült, ugyanis csak ketten voltunk egy motorcsónakban, és a kapitány.
Először elvittek minket a kikötőbe, és mondta a kapitány, hogy a teknős ide fog jönni. Itt egy halász dobált kaját a vízbe a teknős számára, így csalták elő. Nagy volt, pedig azt mondták, ez még a kisebb. Nagyon élveztük, és ez a megoldás sokkal barátibb volt, mint mikor 150-en vannak egy hajón, és 3 ilyen hajó "kergeti" egyszerre a teknőst az öbölben. Bemutatom Sotiris-t, az álcserepes teknőst (Caretta-caretta) :).
Ezután a kapitányunk elvitt Marthonisi-barlanghoz, majd megkerülte a szigetet velünk. Sajnos azt mondta, ott nincs lehetőségünk a barlangban úszni, csak majd a strandterületen.
Lélegzetelállító volt!
Az utolsó képen látató a strand terület egy része, ott kikötöttünk, kitettek minket, 11 előtt, és mi 13:30-ra kértük a visszautat. Mondhattunk volna akár esti időpontot is, de gondoltuk, hogy a nagy melegre való tekintettel, elég lesz ennyi idő nekünk, főleg az előző napi leégés miatt is. 50 faktoros naptejjel kenegettem magam, illetve a strandruhát a parton felvettem, hogy védjem a vállaimat a naptól. Árnyék nem sok volt, talán két méternyi :D. Miután minket kitettek, kb. fél órán belül ellepték a turisták a strandot, gondolom fakultatív programok közt szerepelt a szigeten fürdőzés is, kb 1 órát lehettek ott a nagyobb hajók. Érdekesség, hogy a szigeten ki van jelölve, hogy hol lehet fürödni, el van kerítve az a rész ahová már nem lehet bemenni, illetve, hogy itt a sziget teljesen érintetlen építészeti szempontból, semmi épület, semmi taverna nincs itt, azonban mégis lehet vásárolni a turistáknak, amit úgy oldottak meg, hogy kb. 3 kis büféhajó kötött ki, árult italokat, fagyaltot, és gyümölcsöt is...
A szomszéd szigetekre is gyönyörű volt a kilátás, a hegyek, amire a felhők árnyékot vetnek, a világos- és sötétkék tenger, plusz az ég kékje... de inkább mutatok róla egy képet:
Sok fotózkodás után (ugye Leila? :D ) eljött az idő, és jöttek értünk. Visszafelé már 4 utast vitt vissza a kapitány velünk együtt. Visszafelé hatalmas hullámok voltak a tengeren. A visszaúton elkanyarodtunk Cameo-sziget felé is, ahol éppen egy esküvő folyt. Korábban mutattam képet a szigetről a kis fahíddal, most mutatok képet a kis sziget másik oldaláról.
A kis kiruccanás után visszamentünk a szállásra, medencében töltöttük a délutánt. A nagy medencézés közben kiderült, hogy szomszédaink/útitársaink másnapra béreltek egy kocsit, amivel majd sziget körüli túrára mennek. Ők 3-an jöttek nyaralni, István két gyermekével, Kristóffal és Barbival, és mondták, hogy két emberrel még összebeszéltek még a buszon, hogy velük mennek túrázni, ők Tsilivi-ben laknak. Mi is másnapra terveztük a kocsibérlést, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megbeszéltük, hogy menjünk akkor egy 9 személyes kisbusszal, ők 5-en, mi 4-en, Ritáékkal (akikkel Facebook-on beszéltük meg a kocsis túrát). Elmentünk az autókölcsönzőhöz megkérdezni, hogy lehet e cserélni 9 személyesre, és az előző kocsit lemondani. Semmi akadálya nem volt, biztosítással együtt 110 EUR volt a kocsi. Tankolással együtt 20 eurót fizettünk fejenként.
Majd később mikor már kezdett hűlni a levegő, újra útnak indultunk Cameo-sziget felé, hogy csináljunk még pár képet egy "sziklánál" a kikötőben.
A fotózkodás közepette az esküvői ceremóniának is vége lett, és Cameo-ról kijött az ifjú pár, és a násznép is. A pár is felmászott a sziklára, hogy készítsenek róluk képeket, amit én is megörökítettem.
Aznap, 2x jártuk meg az oda-vissza utat a tengerben (a gyalogos forgalmas tengeri utat :D ), sokat úsztunk Marthonisi-ben és a medencében is, szóval nap végére nem kellett minket altatni, eléggé elfáradtunk. :)
6. Nap: Szerda
Reggel 9.30-kor találkoztunk felvettük az autót, majd útnak indultunk Tsilivi-be, hogy csatlakozzon hozzánk Anikó és Gábor.
Onnan első utunk Xygia beach-re vezetett.
Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az út, ami tény, ha nagy kocsival megy valaki, mint mi a 9 személyessel, akármerre akar a GPS vinni, csak főúton szabad maradni, mert a szűk utcákba könnyű beragadni, és meg se lehet fordulni, mert nincs annyi hely se!
Xygia nagyon szép volt, de elég kicsi a strand terület, és nagyon sok fürdőző volt plusz még a nap nem sütött be a kis öbölbe, így elég szeles volt az idő, csak a csapat egy része mártózott meg a kénes gyógyvízben. Ha legközelebb arra jár valaki, vasárnapi napon menjen, állítólag aznap nagyon kevesen voltak.
Kb. fél órát/1 órát voltunk itt, majd továbbmentünk Skinari felé. Ez a sziget legészakibb pontja.
Igazából a Skinari szélmalom volt a cél, de először nem sikerült odatalálni, és a világítótoronynál kötöttünk ki :)
A világítótorony mellett van egy kis út, melynek végén hajókirándulásokat kínálnak akár a hajóroncshoz, akár a kék lagúnához. Nem tudok pontos árat mondani, de innen nyílván olcsóbb, mint ha a szálláshelyről indulnánk neki szervezett úttal, hiszen sokkal közelebb vagyunk, sőt, a kék lagúna kb 5 perces hajókázásra van innen. Mi nem hajókáztunk itt, de lementünk a vízhez.
Egy kis ideig csodáltuk a víz kékjét, a hullámokat, csináltunk sok-sok fényképet, majd elindultunk vissza a kocsihoz, és megpróbáltuk újra célba venni a Sknari Windill-t, a szélmalmot.
És igen, sikerült, odataláltuk!! :) Ráadásul nem is egy, hanem kettő szélmalom található itt.
Itt is érdemes szétnézni, egy hosszú lépcsőn le lehet menni a vízhez, és még kis barlang is van a hegy alatt, de mi ezt csak a későbbi sziget körüli hajókörúton vettük észre.
Itt van egy étterem is, megálltunk megnézni az árakat, mert már éhes volt a csapat, de itt sokkal drágább volt a kaja, mint a szálláshelyünkön, így úgy döntöttünk, majd eszünk máshol.
Már dél is elmúlt mire innen továbbindultunk, és Navagio-kilátó felé vettük az irányt. Végre Láthatjuk a hajóroncsot, hisz ez a sziget leghíresebb része. Mondhatni a fő látnivaló a szigeten.
Amikor megérkeztünk, rögtön árusokba botlottunk a parkoló mellett. Természetesen megnéztük mit kínálnak, de épp beszélgettem, mikor arra kapom fel a fejem, hogy a helyi görög árus szól nekem, hogy "Hölgyem, kurva finom mazsolabort?" 😄
Hát nagyon jót mosolyogtunk rajtuk, nagyon jópofák voltak.
Ezen felül pár számot tudtak magyarul (árakat). Na meg persze, hogy "olcsóbb, mint a Coop vagy a CBA", és majdnem efelejtettem, de a "Csá csumi csá" is ment nekik. 😃
Tehát árultak "kurvafinom mazsolabort", narancsmézet, ami szintén nagyon fini volt, kaptunk belőle kóstolót (belemártott egy fogpiszkálót), volt még fokhagymás olivaolaj, meg rengeteg féle nasi, például cukorral bevont mogyoró/mandula.
Gyorsan meg is beszéltük velük, hogy megyünk a kilátóhoz, de visszafelé majd jövünk vásárolni.
A kilátónál volt egy kis sor, amit kivártunk, de igazából kicsit csalódtunk is, ugyanis a kilátóból nem látni túl sok mindent, és ezért főszezonban órákat kell várni Nekünk csak 5-10 percet kellett várni szerencsére, de így is gyorsan otthagytuk, és elindultunk a szomszéd hegy felé, hgy jobb rálátásunk legyen a roncsra, illetve a tengerbe nyúló szigetrészre.
Az első kép a kilátóból készült.
Papucsban nem ajánlom senkinek, kicsit melós az út, kavicsos, és bokros végig. Az előző nap megpörkölődött vádlim roppant mód élvezte a bokrok karcolását, de akkor is megérte.
De helyettem inkább beszéljenek a következő képek:
Állítólag itt egy fiatalember egy viszonzatlan szerelem miatt leugrott a szikláról, és öngyilkos lett, neki állítottak egy emlékművet:
Miután úgy döntöttünk, hogy ideje továbbmenni, hiszen még van pár dolog a bakancslistán, visszamentünk a kocsihoz (persze előtte bevásárolt a kis csapat a mazsolaborból, és mézből).
A következő megálló Porto Vromi volt, de útközben kiderült, hogy nincs messze a 2000 éves olajfa, így először elmentünk oda: Exo Chora.
Őszintén, nagyon meglepődtem, hogy mennyire nincs ott semmi. Előtte sokat lehetett hallani/olvasni róla, mint a sziget egy jellegzetessége, ebből arra következtettem, hogy legalább parkban van a fa, vagy valahogy szebb környezetben, de igazából a fán kívül nincs ott más, csak talán egy étterem. A fánál ott van egy régi szék, ara le lehet ülni, ha valaki fényképezkedni szeretne a fával.
Szóval leginkább csak annak ajánlom, akinek tényleg útba esik, szerintem ezért felesleges kerülőket tenni.
Hát ez a megálló pár perces volt csak, majd Port Vominál most már tényleg megálltunk egy étteremben ebédelni, mielőtt a beach felé lemennénk. Ez már inkább uzsi/vacsi volt. Az étterem elég üres volt, szerinte az egész napi bevételük is kevesebb volt, mint amit mi 9-en otthagytunk pedig itt még olcsóbb is volt az étel, mint pl Skinari-n, sőt, talán Laganas-nál is :).
Az étteremből csodás panoráma nyílt.
Sajnos, amíg a kajára vártunk, rossz hírt kaptunk, Zsófi hívott fel minket, akinél befizettük a Navagio-s hajóutat, hogy akkorák a hullámok, hogy nem fog indulni másnap hajó, csak pénteken vagy szombaton. Ha nem jó egyik időpont sem, akkor visszafizetik a pénzt természetesen. Mivel szombaton már hazafelé indulunk, így akkor csak a péntek marad, ami persze sehogy sem egyszerű, más terveink voltak, egyrészt pakolni is kell már pénteken az utazás miatt, illetve estére a szálláshelyünkön barbecue party volt megbeszélve. Mindenesetre arra jutottunk, hogy Zakynthoson ha valami "kötelező" az a Navagio, akár a kilátó, akár hajóval, szóval egye fene, megyünk, és majd megpróbáljuk a cuccunk nagy részét csütörtökön bepakolni... És mivel csak fél napos útra megyünk, este visszaérünk a barbecue party-ra.
Az éttermi kaja után még lementünk a beach-re, de ekkora már kezdett lentebb menni a nap, és hűvösebb lett az idő, így fürödni nem mentünk be a vízbe, csak csodáltuk a gyönyörű tájat.
Ezután hazafelé vettük az irányt, hiszen még nagyon messze voltunk Laganastól, és hamarosan lemegy a nap.
Mire megérkeztünk már sötét volt, első megálló Agios Sostis volt, Ritáékat kitettük otthon, majd Laganasba mentünk. Akkor jöttünk rá, hogy milyen hosszú az út arra az úton keresztül, és menyivel jobban jártunk mikor pár nappal azelőtt mg ha koromsötétben is, de úgy döntöttünk, hogy a tengeren kelünk át Sostis-ból Laganasba. Gyalog ez az útszakasz sokkal nagyobb kerülő lett volna.
Mivel reggel mindenki arról panaszkodott, hogy a szállásuk, mármint a szobák mennyire rosszak, és elégedetlenek, így mikor visszaértünk, szomszédolás vette kezdetét, és megnéztük Istvánék szobáját. Ők hárman laktak ott, kettő ágy plusz egy pótágy volt, ami camping ágy, de a szobájuk a miénkhez képest hatalmas volt, elég tágas erkéllyel. Tény, a camping ágy nem lehetett túl kényelmes, de nem hitték el, hogy a mi szobánkban nem is férnénk el ennyien egyszerre, még állva se, így ők is átjöttek hozzánk. Nos, belátták, hogy nem is olyan rossz a szobájuk 😂😂😂.
Ha már ilyen szomszédolásba kezdtünk, akkor mi is megnéztük Anikóék apartmanját Tsilivi-ben, ami nagyon szép volt, legalábbis a miénkhez képest. De ők is újraértékelték a szállásukat.
Igazából tényleg csak aludni jártunk szinte vissza, vagy ha a közelben is voltunk, akkor a medencénél töltöttük el az időt, ami nagyon szépen karban volt tartva, nem pedig a szobában, így igazából utólag már nem panaszkodtunk, hiába volt szebb a szállásuk, nem cseréltük volna el a medencénket 😜. Mondjuk Istvánék szobája jobb volt, az meg velünk szemben volt, azt azért elfogadtuk volna :).
Két nappal ezelőtt, mikor mentünk Agios Sostisba, út közben találtunk, egy elég jó ajánlatot, aki hajó taxikat kínált, de volt egy 3 az 1ben ajánlata is, amely tartalmazta a teknős keresését, majd Marthonisi, "teknősös sziget" megkerülését, ahol kis barlangba is bevisznek, illetve otthagynak a szigeten strandolni, és később, amikor mi kérjük, értünk jönnek.
Úgy döntöttünk ezen a napon kihasználjuk ezt a 3 az 1-ben ajánlatot, ami 15 euróba került fejenként. A legkorábbi időpontot választottuk, remélve, hogy még nem lesznek sokan. Nos ez jól sikerült, ugyanis csak ketten voltunk egy motorcsónakban, és a kapitány.
Először elvittek minket a kikötőbe, és mondta a kapitány, hogy a teknős ide fog jönni. Itt egy halász dobált kaját a vízbe a teknős számára, így csalták elő. Nagy volt, pedig azt mondták, ez még a kisebb. Nagyon élveztük, és ez a megoldás sokkal barátibb volt, mint mikor 150-en vannak egy hajón, és 3 ilyen hajó "kergeti" egyszerre a teknőst az öbölben. Bemutatom Sotiris-t, az álcserepes teknőst (Caretta-caretta) :).
Ezután a kapitányunk elvitt Marthonisi-barlanghoz, majd megkerülte a szigetet velünk. Sajnos azt mondta, ott nincs lehetőségünk a barlangban úszni, csak majd a strandterületen.
Lélegzetelállító volt!
 |
| Marthonisi, a teknős alakú sziget |
A szomszéd szigetekre is gyönyörű volt a kilátás, a hegyek, amire a felhők árnyékot vetnek, a világos- és sötétkék tenger, plusz az ég kékje... de inkább mutatok róla egy képet:
Sok fotózkodás után (ugye Leila? :D ) eljött az idő, és jöttek értünk. Visszafelé már 4 utast vitt vissza a kapitány velünk együtt. Visszafelé hatalmas hullámok voltak a tengeren. A visszaúton elkanyarodtunk Cameo-sziget felé is, ahol éppen egy esküvő folyt. Korábban mutattam képet a szigetről a kis fahíddal, most mutatok képet a kis sziget másik oldaláról.
A kis kiruccanás után visszamentünk a szállásra, medencében töltöttük a délutánt. A nagy medencézés közben kiderült, hogy szomszédaink/útitársaink másnapra béreltek egy kocsit, amivel majd sziget körüli túrára mennek. Ők 3-an jöttek nyaralni, István két gyermekével, Kristóffal és Barbival, és mondták, hogy két emberrel még összebeszéltek még a buszon, hogy velük mennek túrázni, ők Tsilivi-ben laknak. Mi is másnapra terveztük a kocsibérlést, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megbeszéltük, hogy menjünk akkor egy 9 személyes kisbusszal, ők 5-en, mi 4-en, Ritáékkal (akikkel Facebook-on beszéltük meg a kocsis túrát). Elmentünk az autókölcsönzőhöz megkérdezni, hogy lehet e cserélni 9 személyesre, és az előző kocsit lemondani. Semmi akadálya nem volt, biztosítással együtt 110 EUR volt a kocsi. Tankolással együtt 20 eurót fizettünk fejenként.
Majd később mikor már kezdett hűlni a levegő, újra útnak indultunk Cameo-sziget felé, hogy csináljunk még pár képet egy "sziklánál" a kikötőben.
A fotózkodás közepette az esküvői ceremóniának is vége lett, és Cameo-ról kijött az ifjú pár, és a násznép is. A pár is felmászott a sziklára, hogy készítsenek róluk képeket, amit én is megörökítettem.
Aznap, 2x jártuk meg az oda-vissza utat a tengerben (a gyalogos forgalmas tengeri utat :D ), sokat úsztunk Marthonisi-ben és a medencében is, szóval nap végére nem kellett minket altatni, eléggé elfáradtunk. :)
6. Nap: Szerda
Reggel 9.30-kor találkoztunk felvettük az autót, majd útnak indultunk Tsilivi-be, hogy csatlakozzon hozzánk Anikó és Gábor.
Onnan első utunk Xygia beach-re vezetett.
Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az út, ami tény, ha nagy kocsival megy valaki, mint mi a 9 személyessel, akármerre akar a GPS vinni, csak főúton szabad maradni, mert a szűk utcákba könnyű beragadni, és meg se lehet fordulni, mert nincs annyi hely se!
Xygia nagyon szép volt, de elég kicsi a strand terület, és nagyon sok fürdőző volt plusz még a nap nem sütött be a kis öbölbe, így elég szeles volt az idő, csak a csapat egy része mártózott meg a kénes gyógyvízben. Ha legközelebb arra jár valaki, vasárnapi napon menjen, állítólag aznap nagyon kevesen voltak.
Kb. fél órát/1 órát voltunk itt, majd továbbmentünk Skinari felé. Ez a sziget legészakibb pontja.
Igazából a Skinari szélmalom volt a cél, de először nem sikerült odatalálni, és a világítótoronynál kötöttünk ki :)
A világítótorony mellett van egy kis út, melynek végén hajókirándulásokat kínálnak akár a hajóroncshoz, akár a kék lagúnához. Nem tudok pontos árat mondani, de innen nyílván olcsóbb, mint ha a szálláshelyről indulnánk neki szervezett úttal, hiszen sokkal közelebb vagyunk, sőt, a kék lagúna kb 5 perces hajókázásra van innen. Mi nem hajókáztunk itt, de lementünk a vízhez.
Egy kis ideig csodáltuk a víz kékjét, a hullámokat, csináltunk sok-sok fényképet, majd elindultunk vissza a kocsihoz, és megpróbáltuk újra célba venni a Sknari Windill-t, a szélmalmot.
És igen, sikerült, odataláltuk!! :) Ráadásul nem is egy, hanem kettő szélmalom található itt.
Itt is érdemes szétnézni, egy hosszú lépcsőn le lehet menni a vízhez, és még kis barlang is van a hegy alatt, de mi ezt csak a későbbi sziget körüli hajókörúton vettük észre.
Itt van egy étterem is, megálltunk megnézni az árakat, mert már éhes volt a csapat, de itt sokkal drágább volt a kaja, mint a szálláshelyünkön, így úgy döntöttünk, majd eszünk máshol.
Már dél is elmúlt mire innen továbbindultunk, és Navagio-kilátó felé vettük az irányt. Végre Láthatjuk a hajóroncsot, hisz ez a sziget leghíresebb része. Mondhatni a fő látnivaló a szigeten.
Amikor megérkeztünk, rögtön árusokba botlottunk a parkoló mellett. Természetesen megnéztük mit kínálnak, de épp beszélgettem, mikor arra kapom fel a fejem, hogy a helyi görög árus szól nekem, hogy "Hölgyem, kurva finom mazsolabort?" 😄
Hát nagyon jót mosolyogtunk rajtuk, nagyon jópofák voltak.
Ezen felül pár számot tudtak magyarul (árakat). Na meg persze, hogy "olcsóbb, mint a Coop vagy a CBA", és majdnem efelejtettem, de a "Csá csumi csá" is ment nekik. 😃
Tehát árultak "kurvafinom mazsolabort", narancsmézet, ami szintén nagyon fini volt, kaptunk belőle kóstolót (belemártott egy fogpiszkálót), volt még fokhagymás olivaolaj, meg rengeteg féle nasi, például cukorral bevont mogyoró/mandula.
A kilátónál volt egy kis sor, amit kivártunk, de igazából kicsit csalódtunk is, ugyanis a kilátóból nem látni túl sok mindent, és ezért főszezonban órákat kell várni Nekünk csak 5-10 percet kellett várni szerencsére, de így is gyorsan otthagytuk, és elindultunk a szomszéd hegy felé, hgy jobb rálátásunk legyen a roncsra, illetve a tengerbe nyúló szigetrészre.
Az első kép a kilátóból készült.
A második képen az új úticél látható, hiszen a szomszéd hegyről sokkal jobb a rálátás Navagio-ra.
Papucsban nem ajánlom senkinek, kicsit melós az út, kavicsos, és bokros végig. Az előző nap megpörkölődött vádlim roppant mód élvezte a bokrok karcolását, de akkor is megérte.
De helyettem inkább beszéljenek a következő képek:
Állítólag itt egy fiatalember egy viszonzatlan szerelem miatt leugrott a szikláról, és öngyilkos lett, neki állítottak egy emlékművet:
Miután úgy döntöttünk, hogy ideje továbbmenni, hiszen még van pár dolog a bakancslistán, visszamentünk a kocsihoz (persze előtte bevásárolt a kis csapat a mazsolaborból, és mézből).
A következő megálló Porto Vromi volt, de útközben kiderült, hogy nincs messze a 2000 éves olajfa, így először elmentünk oda: Exo Chora.
Őszintén, nagyon meglepődtem, hogy mennyire nincs ott semmi. Előtte sokat lehetett hallani/olvasni róla, mint a sziget egy jellegzetessége, ebből arra következtettem, hogy legalább parkban van a fa, vagy valahogy szebb környezetben, de igazából a fán kívül nincs ott más, csak talán egy étterem. A fánál ott van egy régi szék, ara le lehet ülni, ha valaki fényképezkedni szeretne a fával.
Szóval leginkább csak annak ajánlom, akinek tényleg útba esik, szerintem ezért felesleges kerülőket tenni.
Hát ez a megálló pár perces volt csak, majd Port Vominál most már tényleg megálltunk egy étteremben ebédelni, mielőtt a beach felé lemennénk. Ez már inkább uzsi/vacsi volt. Az étterem elég üres volt, szerinte az egész napi bevételük is kevesebb volt, mint amit mi 9-en otthagytunk pedig itt még olcsóbb is volt az étel, mint pl Skinari-n, sőt, talán Laganas-nál is :).
Az étteremből csodás panoráma nyílt.
Sajnos, amíg a kajára vártunk, rossz hírt kaptunk, Zsófi hívott fel minket, akinél befizettük a Navagio-s hajóutat, hogy akkorák a hullámok, hogy nem fog indulni másnap hajó, csak pénteken vagy szombaton. Ha nem jó egyik időpont sem, akkor visszafizetik a pénzt természetesen. Mivel szombaton már hazafelé indulunk, így akkor csak a péntek marad, ami persze sehogy sem egyszerű, más terveink voltak, egyrészt pakolni is kell már pénteken az utazás miatt, illetve estére a szálláshelyünkön barbecue party volt megbeszélve. Mindenesetre arra jutottunk, hogy Zakynthoson ha valami "kötelező" az a Navagio, akár a kilátó, akár hajóval, szóval egye fene, megyünk, és majd megpróbáljuk a cuccunk nagy részét csütörtökön bepakolni... És mivel csak fél napos útra megyünk, este visszaérünk a barbecue party-ra.
Az éttermi kaja után még lementünk a beach-re, de ekkora már kezdett lentebb menni a nap, és hűvösebb lett az idő, így fürödni nem mentünk be a vízbe, csak csodáltuk a gyönyörű tájat.
Ezután hazafelé vettük az irányt, hiszen még nagyon messze voltunk Laganastól, és hamarosan lemegy a nap.
Mire megérkeztünk már sötét volt, első megálló Agios Sostis volt, Ritáékat kitettük otthon, majd Laganasba mentünk. Akkor jöttünk rá, hogy milyen hosszú az út arra az úton keresztül, és menyivel jobban jártunk mikor pár nappal azelőtt mg ha koromsötétben is, de úgy döntöttünk, hogy a tengeren kelünk át Sostis-ból Laganasba. Gyalog ez az útszakasz sokkal nagyobb kerülő lett volna.
Mivel reggel mindenki arról panaszkodott, hogy a szállásuk, mármint a szobák mennyire rosszak, és elégedetlenek, így mikor visszaértünk, szomszédolás vette kezdetét, és megnéztük Istvánék szobáját. Ők hárman laktak ott, kettő ágy plusz egy pótágy volt, ami camping ágy, de a szobájuk a miénkhez képest hatalmas volt, elég tágas erkéllyel. Tény, a camping ágy nem lehetett túl kényelmes, de nem hitték el, hogy a mi szobánkban nem is férnénk el ennyien egyszerre, még állva se, így ők is átjöttek hozzánk. Nos, belátták, hogy nem is olyan rossz a szobájuk 😂😂😂.
Ha már ilyen szomszédolásba kezdtünk, akkor mi is megnéztük Anikóék apartmanját Tsilivi-ben, ami nagyon szép volt, legalábbis a miénkhez képest. De ők is újraértékelték a szállásukat.
Igazából tényleg csak aludni jártunk szinte vissza, vagy ha a közelben is voltunk, akkor a medencénél töltöttük el az időt, ami nagyon szépen karban volt tartva, nem pedig a szobában, így igazából utólag már nem panaszkodtunk, hiába volt szebb a szállásuk, nem cseréltük volna el a medencénket 😜. Mondjuk Istvánék szobája jobb volt, az meg velünk szemben volt, azt azért elfogadtuk volna :).
7. Nap: Csütörtök
Mivel csütörtökre volt tervezve eredetileg Navagio-hoz a hajós kirándulás, de át lett téve péntekre, így egy kis újratervezést igényelt ez a nap. Igazából nem csináltunk sok mindent, csak rengeteget fürödtünk. A napot a medencében kezdtük reggeli után, elég sokáig úszkáltunk, labdáztunk. Anikóék is átjöttek Tsiliviből, és nálunk loptuk a napot :). Medencézés után mentünk a tengerbe :D
Búvárkodtam kicsit, majd beszélgettünk a sekélyebb résznél a vízben, míg nem Kristóf kiszedett a vízből egy tengericsillagot. Miután áttanulmányoztuk, hogyan is néz ki egy élő tengericsillag, természetesen visszaengedtük a vízbe. Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan mozog a víz alatt is a homokban, illetve hogyan "rejtőzködik", beleássa magát a homokba. Erről egy videót is készítettem.
Nos, a pakolás dolog kevésbé jött össze, mint vártuk... Annak ellenére, hogy nagyjából összepakoltunk, sajnos mindig valamilyen oknál fogva visszafele kellett szednünk a cuccokat a már összepakolt bőröndből, végül feladtuk, és úgy voltunk vele, majd valahogy összepakolunk utolsó nap...
Este még bementünk a városközpontba, hogy suvenir-eket vásároljunk, mivel az utolsó napon már erre se lesz időnk.
8. Nap: Péntek
Végre a várva várt nap, megnézzük a hajóroncsot.
Reggel kimentünk a buszmegállóba, nagy nehezen a buszunk is meglett, de megjegyzem nem ugyanott állt meg, mint a Banana Beach-es busz, és persze menetrend vagy bármiféle logó nem volt kitéve. De ez nem is számít, hiszen nagy nehezen ugyan de megtaláltuk, és végre buszra szálltunk. Viszonylag hamar Zante-ra értünk, ugyanis onnan indultak a hajók.
Na, ekkor kezdődtek az újabb nehézségek...
Igen, jól látjátok, többes számban van, nehézségEKről van szó.
Nálunk volt a beszállójegy. Ugyebár direkt ezt az úgymond "irodát" választottuk, mert kis hajóval mennek, és nem kell többszáz utassal lenni, csak kevesebbel, és így hangulatosabb is, illetve, mivel estére barbecue party lesz, csak a fél napos útra van elég időnk.
Nos, a jegy nálunk, beálltunk a sorba, és közölték velünk, hogy nem férünk fel. Eléggé kiakadtam, már hogy lehetséges, hogy nem férünk fel, hiszen telefonon mikor Zsófival beszéltünk, mondta, hogy LEFOGLALTA a helyet, mondta ugyan, hogy kevés van, de korlátozva van a létszám, és le lett foglalva a péntekire a helyünk. Átvittek minket egy másik sorba valami hatalmas hajóhoz, hogy higgyük el ez jó lesz, mert nem kell többet se fizetni, de ez nem csak Navagio-hoz megy meg vissza, hanem az egész szigetet megkerüli, több élményt nyújt.
Na már most köszi, jó az ajánlat, de nem úgy, hogy estére programunk van, még csak félig vagyunk összepakolva az utazáshoz is, mi ragaszkodnánk a fél naposhoz. Jó, rendben, ekkor átvittek egy másik hatalmas hajóhoz, hogy ez csak fél napos út lesz, de a kis hajóra semmiképp nem férünk fel...
Így is vesztettünk az időből, hiszen azt mondták, hogy ennek a hajónak ugyanaz a programja, csak mivel nagy, lassabb tud menni, így 14 óra helyett 16-kor ér vissza. Persze nem tudtunk mit kezdeni a dologgal, mert közben a mi kisebb hajónk, amire bem fértünk fel, kihajózott, és elindult. Mivel mindenképp akartuk látni a roncsot, felszálltunk erre a hajóra, szerintem 300-400 ember lehetett rajta kb, de mindegyik hajó tele volt, hiszen előző két napba kihajózási tilalom volt a nagy hullámok miatt, most pedig végre jó az idő, lehet kirándulni.
(Előző napokban is jó meleg volt, és fürdős idő, csak kicsit nagyobb volt a szél és így a hullámok is.)
Na ez az egész macera rányomta a bélyeget az egész út során a hangulatunkra, annak ellenére próbáltunk örülni, és jól felfogni, de ott volt az egész herce-hurca, meg persze, hogy a héten ez hanyadik félresiklás már? (Buszon nincs légkondi, az első sokk a szoba láttán, el kellett tenni a hajózást másik napra, és ez sem indult zökkenőmentesen...) A táj egyébként gyönyörű volt, kicsit kárpótolt minket.
Na ez az egész macera rányomta a bélyeget az egész út során a hangulatunkra, annak ellenére próbáltunk örülni, és jól felfogni, de ott volt az egész herce-hurca, meg persze, hogy a héten ez hanyadik félresiklás már? (Buszon nincs légkondi, az első sokk a szoba láttán, el kellett tenni a hajózást másik napra, és ez sem indult zökkenőmentesen...) A táj egyébként gyönyörű volt, kicsit kárpótolt minket.
A hajóval az első megállónk Xygia beach volt, igen, ugyanaz ahol kocsival is jártunk, a kénes gyógyvíz. Igen érdekes volt másik oldalról megközelíteni a strandot, azonban a hajó kicsit arrébb horgonyzott le, így külön területen tudtunk fürdrni, nem keveredve azokkal, akik a szárazföldön vannak a strandon. Két létrán, és a rámpán engedtek minket a vízbe, kijelölt helyről még ugrálni is lehetett. Mondták, hogy fél óránk van fürdeni. Közben megérkezett egy másik, ugyanilyen nagy hajó is, ami kalózhajó volt.
Úszkáltunk, fényképezkedtünk, de elgondolkodtunk, hogy honnan fogjuk tudni, ha letelt a fél óránk? Ahogy komondtam, meg is szólalt a hajókürt valaszt adva a kérdésemre, hogy így jeleznek, hogy menjünk vissza a hajóra, megyünk tovább, bár felmerült bennünk a kérdés, hogy melyik hajó jelzett, ugyanis a hang terjedt, és nem lehetett megállapítani. A következő megálló Navagio volt, de utunk során rengeteg nevezetességet láttunk közbe: Kék barlangok, láttuk Skinarit a vízről, a szélmalmot és a világítótornyot egyaránt, hatalmas és gyönyörű sziklafalat, míg egyszercsak élénk tárult a hajóroncs. Mindenki kattogott a telefonjával, fényképezőgépével, hogy megörökítse a pillanatot.
Miközben kikötöttünk, utolért a minket a kalózhajó, és mikor megérkezett, megszólalt a Titanic főcímdala. Nagyon buli volt :).
Mikor kikötöttünk, bődületes embertömeg volt a kis öbölben, túlzsúfot volt, már leszállni se volt kedvünk a hajóról, de természetesen meg akartuk nézni közelről a roncsot, és meg is akartunk mártózni a vízben.
Még a hajóról észrevettük, hogy a strandterület szélén van kalóz jelmezbe öltözött ember, arra gondoltunk, hogy ő itt dolgozik, és az úgymond turista látványosság közé tartozik, hogy lehet vele fényképezkedni. Nos, kiderült, hogy nem, hanem ők ott forgatni voltak, de egy-két embernek megengedtek egy közös fényképet.
Utána szemügyre vettük a roncsot is, majd fürödtünk is kicsit. Nagy hullámok voltak a területen, és elég hideg is volt a víz, de megérte. Itt a terület nem homokos, hanem nagyon apró kavicsokkal van borítva, illetve azért található kicsit nagyobb, tenyérnyi méretű kavics is. A víz, a táj viszont valami gyönyörű volt, nem hittünk a szemünknek, hogy ez természetes kék. Meseszép. (Az alábbi kép nem legjobb minőségű, de szerettem voln szemléltetni a színeket, a kék árnyalatait).
A mi hajónk, amivel végül mentünk, később indult vissza, úgy mondták be, hogy extra hosszú fürdőzési lehetőség van itt, 1,5 óra. (gondolom más programokban csak egy órát lehet fürödni a roncsnál) Mikor felszálltunk a hajóra, hogy indulunk vissza a kikötőbe, akkor mondták be, hogy a kapitány ajándéka, hogy elvisz minket a kék barlangokhoz is, és lesz kis idő ott is fürdeni. Na nem be a barlangokba, a hajó olyan nagy volt, hogy oda se fért volna, de mellette megállt, és el tudtunk kis időt tölteni legalább ott is.
Zante kikötőjébe való megérkezés után kerestünk egy buszt, ami Laganasba megy vissza (hiszen nem abban az időpontban értünk vissza, mint eredetileg kellett volna, kicsit tartottunk tőle, hogy nem lesz busz, aki visszavisz minket, de szerencsére mondták, hogy jó helyen vagyunk). Na most már mi a megállóneveket nem ismertük, hiába sorolták, de a település nevét nem mondták be. Egyszercsak arra eszméltünk fel, hogy Laganason túl mentünk, már Agios Sostisban voltunk, úgyhogy gyorsan le is szálltunk, de így még később értünk haza, hisz Sostisból nem két perc az út, sőt, még a tengeren is át kell kelnünk... Ez az újabb kellemetlenség megint hisztis hangulatba hozott minket, de nekiindultunk hazafelé. Ennek köszönhetően elég fáradtan érkeztünk meg a szállásra, ahol a szomszéd lakók szóltak, hogy hallottuk-e, hogy a barbecue vacsoránk elmarad. Na végképp kiakadtunk.
Megbeszéltük, hogy akkor menjünk be a városba, vegyünk még ezt-azt, ami hiányzik, vacsizzunk meg, fagyizzunk, amit eddig még nem sikerült, majd visszamegyünk összepakolni.
Navagio-ról hoztunk haza egy kis emléket... tusoláskor ömlött ki a fürdőruhánkból a kavics.
Úszkáltunk, fényképezkedtünk, de elgondolkodtunk, hogy honnan fogjuk tudni, ha letelt a fél óránk? Ahogy komondtam, meg is szólalt a hajókürt valaszt adva a kérdésemre, hogy így jeleznek, hogy menjünk vissza a hajóra, megyünk tovább, bár felmerült bennünk a kérdés, hogy melyik hajó jelzett, ugyanis a hang terjedt, és nem lehetett megállapítani. A következő megálló Navagio volt, de utunk során rengeteg nevezetességet láttunk közbe: Kék barlangok, láttuk Skinarit a vízről, a szélmalmot és a világítótornyot egyaránt, hatalmas és gyönyörű sziklafalat, míg egyszercsak élénk tárult a hajóroncs. Mindenki kattogott a telefonjával, fényképezőgépével, hogy megörökítse a pillanatot.
Miközben kikötöttünk, utolért a minket a kalózhajó, és mikor megérkezett, megszólalt a Titanic főcímdala. Nagyon buli volt :).
Mikor kikötöttünk, bődületes embertömeg volt a kis öbölben, túlzsúfot volt, már leszállni se volt kedvünk a hajóról, de természetesen meg akartuk nézni közelről a roncsot, és meg is akartunk mártózni a vízben.
Még a hajóról észrevettük, hogy a strandterület szélén van kalóz jelmezbe öltözött ember, arra gondoltunk, hogy ő itt dolgozik, és az úgymond turista látványosság közé tartozik, hogy lehet vele fényképezkedni. Nos, kiderült, hogy nem, hanem ők ott forgatni voltak, de egy-két embernek megengedtek egy közös fényképet.
Utána szemügyre vettük a roncsot is, majd fürödtünk is kicsit. Nagy hullámok voltak a területen, és elég hideg is volt a víz, de megérte. Itt a terület nem homokos, hanem nagyon apró kavicsokkal van borítva, illetve azért található kicsit nagyobb, tenyérnyi méretű kavics is. A víz, a táj viszont valami gyönyörű volt, nem hittünk a szemünknek, hogy ez természetes kék. Meseszép. (Az alábbi kép nem legjobb minőségű, de szerettem voln szemléltetni a színeket, a kék árnyalatait).
A mi hajónk, amivel végül mentünk, később indult vissza, úgy mondták be, hogy extra hosszú fürdőzési lehetőség van itt, 1,5 óra. (gondolom más programokban csak egy órát lehet fürödni a roncsnál) Mikor felszálltunk a hajóra, hogy indulunk vissza a kikötőbe, akkor mondták be, hogy a kapitány ajándéka, hogy elvisz minket a kék barlangokhoz is, és lesz kis idő ott is fürdeni. Na nem be a barlangokba, a hajó olyan nagy volt, hogy oda se fért volna, de mellette megállt, és el tudtunk kis időt tölteni legalább ott is.
Zante kikötőjébe való megérkezés után kerestünk egy buszt, ami Laganasba megy vissza (hiszen nem abban az időpontban értünk vissza, mint eredetileg kellett volna, kicsit tartottunk tőle, hogy nem lesz busz, aki visszavisz minket, de szerencsére mondták, hogy jó helyen vagyunk). Na most már mi a megállóneveket nem ismertük, hiába sorolták, de a település nevét nem mondták be. Egyszercsak arra eszméltünk fel, hogy Laganason túl mentünk, már Agios Sostisban voltunk, úgyhogy gyorsan le is szálltunk, de így még később értünk haza, hisz Sostisból nem két perc az út, sőt, még a tengeren is át kell kelnünk... Ez az újabb kellemetlenség megint hisztis hangulatba hozott minket, de nekiindultunk hazafelé. Ennek köszönhetően elég fáradtan érkeztünk meg a szállásra, ahol a szomszéd lakók szóltak, hogy hallottuk-e, hogy a barbecue vacsoránk elmarad. Na végképp kiakadtunk.
Megbeszéltük, hogy akkor menjünk be a városba, vegyünk még ezt-azt, ami hiányzik, vacsizzunk meg, fagyizzunk, amit eddig még nem sikerült, majd visszamegyünk összepakolni.
Navagio-ról hoztunk haza egy kis emléket... tusoláskor ömlött ki a fürdőruhánkból a kavics.
9. Nap: Szombat
A hazaindulás napja.Reggel már elég korán, 9-re kirendeltek az apartman elé, hogy majd jön értünk a busz. Nyilván nem akartuk kicentizni, már kb. fél 9 körül ott voltunk. Na, kb. fél 10 lehetett amikor elég lett a várakozásból és a tudatlanságból, és István felhívta az idegenvezetőt, aki közölte, hogy még kb. fél óra kell mire odaér a busz az apartmanhoz.
Mikor a busz megérkezett, poénból ugyan, de az volt az első kérdése mindenkinek, hogy ugye a légkondi működik? Eléggé meglepődtünk mikor azt a választ kaptuk, hogy nem, sajnos nem működik. A turnus, akik a busszal jöttek azt állította, hogy egészen a kompig működött, de mióta Zantén buszra szálltak, elromlott, és alig várják, hogy leszálljanak a buszról, mert már nagyon melegük van. Mondtuk, hogy nekünk ezt nem kell bemutatni, idefele is ezzel szenvedtünk.
A busz a többi településen is összeszedte az utasokat, majd Tsivili-ben kitettek minket még pár óra hosszára, hogy nézzünk szét. Ez idő alatt a sofőrök alszanak, ez a pihenőidejük mielőtt hazaindulnánk, de még elviszik buszt egy szerelőhöz is még a szigeten. Persze ezzel nem nagyon kalkuláltunk, de úgy gondoltunk beülünk addig valahova. A sofőrök megadták az időpontot, hogy mikorra menjünk vissza, de senki ne késsen, mert akkor nem érjük el a kompot.
Így is lett, lementünk a partra egy teraszos kajáldába, néhányan ettek, én csak egy shake-t ittam, hiszen volt a buszon pár szendvics, mondtam, majd a buszon eszek.
Megadott időpontban ott voltunk, ám a busz sehol.
Nagyon türelmetlen lett a banda, hogy nehogy lekéssük a kompot.
Egyszercsak megjelent a busz, és bemondták mikrofonban, hogy a busz szerelőnél volt, háromnál is, de mindenhol azt mondták, hogy napokba telne megjavítani, agy legalábbis alkatrészt szerezni hozzá.
Megoldásnak azt javasolták, hogy húzzuk be a függönyt... KÖSZI!!!!
Felháborodva indultunk el a komppal. A másfél órás úton egy körülbelül 3 oldalas panaszlevelet írtak a többiek az IBUSZ-nak címezve, melyet minden utas aláírt.
Mikor megérkeztünk a kikötőbe, kiderült, hogy több, mint fél órát kell még várni a Kefalóniából jövőknek. Addig elmentünk egy kávézóba, és javarészt hideg innivalót vettek az emberek, vagy fagyit, vagy mindegy volt, csak hideg legyen.
Mikor megérkezett az utasok másik fele is, velük is közölték, hogy nem jó a légkondi, húzzuk be sötétítőt, megállunk sűrűn, amikor csak kell. Na, ezt nem vállaltuk, hiszen nagyon meleg volt, a buszon semmi levegő, így egy kisebb vita is kialakult, hogy hogyan tovább, de ami biztos, hogy nem hajlandó a társaság így továbbenni. Oda felé is, visszafelé is szívatják csak a népet...
Az első az volt, hogy hívtuk a szerződésben található IBUSZ ügyfélszolgálatot, ahol közölték, hogy 10 perc múlva visszahívnak. Na, azóta is hívnak. Igaz, megnéztük, a szerződésben benne van, hogy az IBUSZ nem vállal felelőséget a busztársasággal, alvállalkozóval van szerződésük, de az egymásra mutaogatás ment csak. Nem értjük miért, holott mi szerőződést az IBUSZ-al kötöttünk, velük van kapcsolatunk, miért nekünk kéne a busztársaságot hívni, azt se tudjuk mi a cég neve? Persze meg lehet kérdezni a sofőrtől, de előzetes információnk erről nincs, a szerződésben, tehát úgy gondoljuk, ilyen esetben az IBUSZ-nak kellene valami megoldást kitalálnia, majd hogy azt hogy zongorázza le az alvállalkozóval az meg az ő dolga... De úgy látszik, ez nem így működik.
Az egyik utas már a nagykövetséget hívta, próbálkoztak másik busztársasággal, hogy valaki más vigyen minket haza, de sajnos csak olyat talált az egyik utastársunk, hogy kb, két napot ellene várni, mert minden sofőrje a pihenőidejét tölti, vagy épp úton van.
Az utasok közt több idős, beteg ember is volt, többen nem vállalták így az utazást, persze jogosan.
Hosszasan... órákig ment a huzavona, majd a busztársaság tett fel egy ajánlatot, beszéltek a Grandtours-al, aki 2 busszal jön a szigetről át csak kicsit később (ők délután indultak el), nekik van 15db hely a buszon. Úgyhogy az idősebbek és a betegek elsősorban átszállnak a másik buszra, plusz ha van még hely, akkor még mehet bárki. Aki pedig velük marad, kap 20.000 Ft kártérítést, plusz megállunk olyan sűrűn, amilyen sűrűn csak szükséges, illetve hideg vizet biztosítanak mindenkienk, a benzinkutakon feltölti a saját készletét, plusz ahogy a röszkei határhoz érünk, ott lesz egy másik busz, átcuccolunk, és az visz tovább haza. Nekem ott már Szegedre szinte mindegy lett volna, de megértem, aki messzebbre utazott, nekik nagyon nem mindegy hogy még sok órán át légkondis busszal utaznak e tovább.
Igazából az volt még a szerencsénk, hogy addig ment a vita, hogy kezdett lemenni a nap és kezdett hűlni a levegő. Nap közben a 40 fokban nem bírtuk volna ki, de így már tűrhető volt, és ahogy haladtunk északabbra, kicsit hűvösebb volt az idő. Az éjszaka kifejezetten hideg volt.
Így, hogy átszálltak jó páran a másik buszra elég hely maradt ahhoz, hogy éjszakára külön üljünk, és ki tudjuk feküdni az üléseken, így kényelmesebben telt az éjszaka a buszon.
10. Nap: Vasárnap
Másnap, a határ előtt kb. fél órával megállított minket egy szerb rendőr. Persze ekkor már újra felmlegedett az idő, és nagyon meleg volt. A rendőr mikor felszállt a buszra, ő is csak annyit mondott, hogy de meleg van itt. Egy ideig álltunk, vártunk, mikor bemondták a sofőrök, hogy a rendőr elvitte az ő, és a busz papírjait, nem tudjuk meddig tart, amíg továbbmehetünk. Annyira egyébként nem volt hosszú idő, de addigra nagyon nyűgösek voltunk, melegünk is volt, és hihetetlen, hogy már majdnem a célnál vagyunk, mikor megint történik valami.
Egyébként kb. fél óra után már újra úton voltunk, ám ez idő alatt több, mint 4 busz megelőzött minket, aminek a határnál nagy jelentősége van.
Mikor megérkeztünk a határhoz, hát... nem voltunk boldogok, 11 busz állt előttünk, és légkondink se volt Az egyik sofőr próbált intézkedni, hogy előrébb vegyenek, mert megsülünk, de annyian voltak minden sorban (a kocsis sorban is), hogy ez nem volt kivitelezhető. A várakozás amúgy is rettentő hosszú, de légkondi nélkül... örökkévalóságnak tűnt.
Pár órás várakozás után elmentem mosdóba (megjegyzem visszafelé, mert az még mindig közelebb volt, mint az előre). A mosdóban volt légkondi!!!!! Azon gondolkodtam, hogy inkább ott maradok :)
Végül nagy nehezen, hosszas várakozás után végre újra Magyarországon voltunk. Szerb határon csak fél órát vártunk, de a magyar határnál még ezen felül 3 órát. Hihetetlen, hogy a saját hazánkba milyen nehezen engednek vissza, bezzeg a szerbeknél nem kellett ilyen sokat várni.
Így végül a hazafelé út is 24 óra helyett 30 óra lett. Hűt őszintén, nem kívánom senkinek!
De még ezután várt még ránk a neheze, hiszen kártérítést ígértek, de nem igazán kaptunk tájékoztatást arról, hogy hogy fogjuk ezt megkapni.
Magam sem hittem, de másnap anélkül, hogy hívtam volna őket, az utazási iroda hívott, és tájékoztatott, hogy lehet menni a kártérítés összegérért.
Tehát, így esett, hogy végül az amúgy is olcsó út, még olcsóbb lett. (De szenvedtünk is érte rendesen).
Mikor hazaértem, többen kérdezték, hogy na, milyen volt? Jól érezted magad?
Akkor még csak annyit tudtam mondani, hogy nem tudom megítélni, mert az utazás negatívumai élnek bennem a legélénkebben, és lehúzza az egész nyaralást.
Most, hogy már eltelt azóta több hét, sőt, két hónap, most már azt mondom, hogy jó volt, és örülök, hogy elmentünk, mert megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése