ERASMUS - első napok

Mikor megérkeztünk, kaptunk vacsorát, majd körbevezettek minket a területen.
Elsőre biztos vagyok benne, hogy senki nem jegyzi meg, kész labirintus itt minden! :)
Majd megmutatták a szobáinkat is.
Enikő külön szobát kapott, ahol csak ideiglenesen lesz, én pedig kaptam egy szobatársat. Bemutatkozásunk után kiderült, hogy Ő már csak 2 napig marad. Ő szingapúrból jött ide, és még utazni fog Lofoten felé, mielőtt hazamegy... Majd utána Enikőnek kell átköltöznie hozzám.
A szoba kollégium jellegű, emeletes ágy, kis fürdő. Először fura volt nekem, főleg, hogy soha nem voltam kollégista, de végülis meg lehet szokni.
Ahogy telt az idő, beszéltük, hogy olyan szép idő van, nem megyünk-e le a tóhoz sétálni (előző posztban van kép a kilátásról, amin a tó is rajta van). Nos, akkor jöttünk rá, hogy kb 22 óra van, és a szobatársam világosított fel, hogy itt nyáron nem lesz teljesen sötét, éjfél körül kezd lemenni a nap picit, de hajnali 2 körül már jön fel, és maximum csak sötétkék színű lesz az ég. Egyszóval szinte mindig világosság van. (Ezzel szemben megtudtuk, hogy télen viszont már délután 3-kor sötétedik, későn világosodik, szóval pont fordítva, mint nyáron, illetve itt elg hosszú a tél, hiszen októbertől májusig hatalmas hó áll).
Úgyhogy végül elmentünk aludni.

Másnap reggel reggeli után kerestük azt az embert, akihez küldtek minket, hogy megbeszéljük mi lesz a teendőnk itt, de nem találtunk sehol senkit. Így elmentünk kicsit sétálni, és végre lementünk a tóhoz, szétnéztünk kicsit ezen a csodálatos környéken, majd visszajöttünk.

Foto: Franciska Hening

Amikor megérkeztünk (06.07) aznap kezdődött egy egy hetes konferencia amit itt a hotelben tartottak. Megkértek minket, hogy a konferencia ideje alatt segítsünk a hotelben, én a kávézóban segítettem, Enikő pedig konyhán.

Az első repülés

Miután a vizsgaidőszakot szerencsére elég gyorsan (2 hét alatt) letudtam, jött a készülődés a nagy utazásra, hiszen ERASMUS szakmai gyakorlatot 3 hónapig Norvégiában töltöm.
Terv: sokat utazgatni a környéken néha a hétvégéken.

Június 7 reggelén már reggel 9 körül elindultunk Szegedről Ferihegy felé.
Nagyon izgultam, hiszen még sosem voltam ennyire távol a családtól, a lakhelyemtől, és főleg nem ilyen sok ideig. Más az, ha csak kirándulni, vagy nyaralni megyek, hisz 1-2 hét, és már otthon is vagyok. Szóval annyira izgultam, hogy nem bírtam enni se, és nem is nagyon mertem, hiszen ki tudja, milyen lesz a repülés? Még nem volt tapasztalatom benne korábban.

Ferihegyen találkoztam csoporttársammal, véletlenül futottunk össze, nem is kellett egymást keresnünk. Megkerestük a check in pontot, és feladtuk a csomagokat.
Ezután következnek az utolsó percek, amit még a családdal töltünk, majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a hangosbemondóba bemondták, hogy mindenki fáradjon ki "technikai okok miatt", ... kimentünk, és szirénázva jön a tűzoltó, és tűzszerészek...
Első repülés előtt eléggé betojtam. Azt már soha nem tudjuk meg, hogy csak gyakorlat volt-e vagy mi volt, de végül visszaengedtek minket, ellenőrző kapun átverekedtük magunkat, és megkerestük a beszálló kaput.
Minden simán ment, és a gép is időben indult. A látvány felülről, gyönyörű volt, leírhatatlan.

Sajnos mivel előtte nem ettem semmit, kicsit rosszul éreztem magam, úgyhogy egy tanács mindenkinek: repülés előtt reggelizz!!
A gép 2,5 óra alatt Norvégiába, Oslóba ért, majd megkerestük a vasútállomást, mely a reptér alatt található. Újabb 2,5 óra vonat út után Lillehammerba érkeztünk, ahol vártak ránk, és kocsival vittek minket tovább Hornsjoe-ba, a szálláshelyre. A vonatról a kilátás gyönyörű volt! Az a rengeteg zöld terület, a hegyek, és az a sok víz.... ezt saját szemmel látni kell, a képek sajnos nem adják vissza azt a látványt, de próbálkoztam vele.

Szóval megérkeztünk a szállásunkra, ahol nekem lett egy lakótársam, aki Szinagpúrból jött, de már csak 2 napot maradt, Enikő pedig egyedül lakott egy külön szobába, és az volt a terv, hogy 2 nap után át kell költöznie az én szobámba. A szoba kollégium jellegű, emeletes ággyal, egy kis szoba, kis fürdő. Körbevezettek minket, és kaptunk vacsorát. Este 8 körül érhettünk ide. 

Később beszéltük, hogy el kéne menni sétálni a környéken... még világos van bőven, van időnk... ránéztünk az órára és este 22-23 óra volt. Akkor tudtuk meg, hogy itt nyáron sosincs teljesen sötét, kicsit sötétedik, de az a lényegen nem változtat, a legsötétebb időszakban is olyan, mintha otthon nyáron 19-20 óra lenne. Úgyhogy elég érdekes. Ezzel ellentétben azonban télen már 15 óra körül sötétedik, úgyhogy nehéz az ittenieknek ez az időszak.

Pár kép a környékről:

Elmaradás....

Elnézést mindenkitől, hogy elmaradtam a bloggal. Bár megfogadtam, hogy vezetni fogom, ha nem is minden nap, legalább hetente 1x próbálok írni az ERASMUS ideje alatt, csak sajnos az itt létem 5. napján kisebb baleset ért, és eltört a lábam :S.
De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen még egy ausztriai hétvégi kirándulással is tartozok.

Május 14-16 egy hétvégét barátnőmmel Ausztriában töltöttünk, pünkösdkor.

1. nap
Kora hajnalban indultunk Szegedről, barátnőmnek is foglaltam magam mellé egy helyet, hogy Kecskeméten majd csatlakozik hozzám. Egyszer csak csörög a telefon, barátnőm hívott, hogy nem vagyok a buszon, pedig ő most száll fel rá, hol vagyok? Én hirtelen azt hittem, hogy azt gondolja, hogy még békésen alszok otthon, és lekéstem, de nem így volt, bár fogalmam sem volt, hogy merre járunk, csak hogy az autópálya közepén. Végül kiderült, hogy mi már Lajosmizse környékén vagyunk, tehát annyi utas volt, hogy külön busszal vittek fel minket Pestig, és ott szálltunk át egy "közös" buszra, ami onnan továbbment Ausztriába. Az én buszomról a legtöbben Plitvicére mentek tovább.
Bécsbe érkezvén külön utakon elmentünk sétálni. Kicsit eltévedtünk, és eléggé kicentizve tértünk vissza a megbeszélt találkozóhelyre, de megcsináltuk (és még ráadásul mi voltunk az elsők).
Ezután tettünk még egy kört a busszal a városban, és a buszos városnézs alatt is tudtunk meg érdekes dolgokat a városról az idegenvezetőtől, majd Schönbrunnba vettük az irányt.

Eredetileg befizettük a belépőt a kastélyba, de mikor mondták, hogy ha bemegyönk a 40 szobás túrára, utána fél óra szabadidő marad a kertre, akkor meggondoltuk magunkat, hiszen tudjuk, hogy óriási a kert, és mi inkább azt választottuk, hogy az egész időt ott töltjük, és nem megyünk be a kastélyba. Nos, így sem volt lég a 2,5 óra a kertre, nem tudtuk bejárni (nemhogy fél óra alattt...) Természetesen a belépő árát visszakaptuk.

Schönbrunn után elfoglaltuk a szállásunkat.

2. nap

A következő napon az első utunk Artstettenbe kastélyába vezetett minket, ahol rengeteg érdekességet tudhattunk meg Sissiről, Rudolfról, Vetsera Máriáról, és még rengeteg más emberről.

Artstetten után a Melks-i apátság volt a következő állomás, ami egy gyönyörű épület, és magyar idegenvezető várt minket. Az apátságnak van egy hatalmas kert helyisége is, de sajnos kevés időnk volt, és a kertbe vezető utat sem találtuk meg.

Melksből hajóval mentünk tovább Krems-be. A hajón iszonyúan fújt a szél, és nagyon hideg volt, de rengeteg gyönyörű épületet láttunk a hajóút során.

Krems egy kicsi település, ahol körbejártuk a várost, betértünk egy templomba, és ennyi is volt, ugyanis pünkösd vasárnap volt, és nem volt nyitva semmi. A város is kihalt volt teljesen.

Ezután Herzogenburgba mentünk, ahol van egy hatalmas templom. Ennél az állomásnál már mindenki nagyon fáradt volt, úgyhogy a templomba nem is ment be mindenki, talán csak kb. 5 ember... Épp mise volt, vagy valami hasonló. 

Majd végül végre az új szállásunk felé vettük az irányt.

3. nap

Az utolsó napot Mariazellben kezdtük. Az odavezető út során hóesés is ért minket :), illetve rengeteg hófödte hegycsúcsokat láthattunk.

Elmentünk egy városnéző sétára. Pünkösd miatt nagyon sokminden zárva volt, alig volt élet a városban. Így nehéz volt elképzelni az adventi nyüzsgést. Viszont rengeteg zarándokot láttunk a településen és a környéken egyaránt.

Mariazell után Sommering felé tartottunk, hogy vonatozzunk. Az odavezető út szörnyű volt. Nagyon kacskaringós utakon mentünk, és sokan rosszul is voltak a buszon, de végül megérkeztünk időbben a vonathoz. Igazából a vonatozás nem volt nagy szám. Igaz, a kilátás szép volt, de nem így képzeltem el az élmény vonatozást, azt hittem valami retró vonat lesz, vagy mint a városnéző kisvonat...nem pedig egy normális, igazi vonat, Na mindegy, ilyen is kell.

Baden végül kimaradt, az időhiány miatt. Illetve bocsánat, elmentünk oda busszal, de ki nem szálltunk a buszból, csak "buszos városnézés" lett belőle.

Mi nagyon sajnáltuk a dolgot, hiszen az utolsó állomás Laxenburg volt, ott pedig 

 héttel azelőtt voltunk. Ha már valami kimarad, akkor nekünk jobb lett volna, ha az marad ki.

Helyette elmentünk a környéken cukrászdába, és kiderült, hogy ott szinte mindenki magyar volt. :D

Összességében szép helyeken jártunk, és kellemes hétvégét töltöttünk el Ausztriában (leszámítva, hogy mennyire beteg voltam). Viszont a korábban megismert "Zseppelin színvonalban" kicsit csalódtam, mind a szállás, mind a szervezés szempontjából. Nagyon vártuk például azt is, hogy Mayerlingbe menjünk, hiszen az út megnevezésben benne volt a település neve, ám végül ezt nem tartalmazta a program.